Könyv - Book
"...a zene egyetemes létezése sokkal szívderítőbb, mint ahogyan azt sok koncerten tapasztalhatjuk..."
Expozíció
"...dráma persze akkor is van, ha nincs feszültség az igazságosztó pólusokon. A zsigerekig ható, vibráló muzikalitás pedig akkor is érzékelhető, ha egyik fél - mondjuk - kevesebben húz a vonóval. Vagy a másik fél többet. A zenében persze soha nem fordulhat elő, hogy bárkinek is igaza lehet..."
(B. Bíró Zoltán "Tintasugarak" című aforizmakönyvéből)
A könyvek megrendelhetőek
Postai utánvétellel is
+36 209 441 776
könyv
Tánc - Zene - Hangszer
A könyv anyaga -melyet a Szerző több éven át tanított táncpedagógusoknak is, - átvezet ezeréves, különböző kultúrákon át napjainkig, - bemutatva, hogyan ötvöződött, szintetizálódott az évszázadok során a behurcolt afrikai rabszolgák, a bennszülött indiánok és a hódító európaiak különös kohójában a művészet, a hagyományok, a zene és a tánc.
A Szerző szándékai szerint megérthetjük a fehér, az afrikai és a dél-amerikai kultúrák összeolvadásának históriáját.
Kiadó: Pallas
272 oldalon 556 fotóval
A Latin zenekultúra első nagykönyve
Istenek a levesestálban
Szerző: Dr. Dornbach Mária
Az Újvilág felfedezése új korszakot nyitott három kontinens - Európa, Afrika, Amerika - történetében. A fekete rabszolgák megjelenése Latin-Amerikában nem pusztán gazdasági-társadalmi hatással járt, hanem új színfolttal gazdagította az Újvilág etnikai és kulturális arculatát. A különböző afrikai törzsi hagyományok, valamint az európai eredetű keresztény kultúrák keveredésével sajátos kreol-mulatt kultúrák alakultak ki. A fekete rabszolgák szellemi kulturális örökségéből elsősorban vallási képzeteik éltek tovább évszázadokon át. Hatásuk lemérhető a ma is jelentős tömegeket mozgósító afroamerikai vallási kultuszokban, a kreol tánc-, zene- és képzőművészetben, a latin-amerikai irodalomban. Dornbach Mária kitűnő könyve a nigériai eredetű jorubák és törzsi vallásuk útját, átalakulását mutatja be a korabeli rabszolga-kereskedelem egyik központjában, Kubában. Áttekintést nyújt a santería mai arculatáról, ritusairól, gazdag mitológiájáról.
book
Az Indián nyelvek
Szerző: Dr. Siposs András
Helyesírási szabályzatunk 220. pontja szerint a (nem latin betűs) idegen nyelvek szavainak, neveinek magyar helyesírásáról külön kiadványok intézkednek.
Ezek a kötetek ill. cikkek az elmúlt évtizedekben, mintegy sorozat jelleggel számos (de nem minden) "egzotikus" nyelvterületről meg is jelentek. A jelen mű első része ezek sorába illeszkedik: az indián (és eszkimó) nyelv- és népnevek magyar helyesírásának szabályait tartalmazza, e nevek (szinte) teljes listaszerű felsorolásával együtt - így helyesírásunknak egy eddig szabályozatlan területét fedi le.
Az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága az anyagot a magyar helyesírási szabályok részeként ismerte el. Haszonnal forgathatják mindazok (újságírók, szerkesztők, kiadók, tanárok stb.), akiknek a magyar helyesírás pontos művelése mindennapi munkájuk része - és azok is, akik egyszerűen csak érdeklődnek a téma iránt. A kötet második része az indián (és eszkimó) nyelvek nyelvrokonsági viszonyait mutatja be, és mind tartalmában, mind formájában egyedülálló
nemcsak a magyar, de a nemzetközi szakirodalomban is.
A kutatók éppúgy, mint a kalandregények és indiánfilmek kedvelői, örömmel vehetik kézbe.
(Lácsi Castro kubai táncművész emlékére - részletek a hamarosan megjelenő "A latin zene és kultúra Magyarországon" című könyvből)
Lácsi engem valamiért nagyon szeretett, és persze kis szerencsével rá tudtam venni arra, hogy végre egy rendes profi produkcióban dolgozzon. Mi tagadás nem volt könnyű eset, szertelen volt és édesen önfejű. Mikor megismerkedtünk az ORFI intézetben dolgozott a thermo-agua terápiás osztályon, ahol betegek százait kezelte. Többször is benn voltam nála, látni kellett volna, hogyan táncoltatja az ágyhoz kötött betegeket... Ő maga volt a terápia. Szerettem volna rábeszélni, hogy hagyja ott a munkahelyét, hál' Istennek ez sohasem sikerült. 
Lácsival akkor éreztem magam a legjobban, amikor Berki Tamás barátommal "Muy Barbaro" fantázianéven afrolatin show-műsort hoztunk létre, melynek abszolút sztárja volt a vulkánhoz hasonlítható kubai csoda: Lácsi! Érdemes volt tehát rábeszélnem, hogy tehetségét színpadon is kamatoztassa. A Tisztelt Publikum ezt ezerszeresen vissza is igazolta.
Éveken át utaztunk a fellépésekre, az ilyen alkalmak soha nem felejthető etetésekbe torkoltak, mert Lácsi mindig - rendesen felpakolva, - saját készítésű kubai ízekkel traktált bennünket. Mire megérkeztünk a helyszínre, időnként már az autóból se tudtunk kiszállni... 
Berki Tamás - aki általában vezetett - rendszeres siráma volt, hogy Dely kongás kollégánk az Isten kegyeltje, mert ő ült a hátsó ülésen Lácsival. Tamás minden koncerten elmondta, hogy mindig arra vágyott, hogy miközben játszik és énekel, előtte egy ilyen csodálatos nő mozogjon. Dely pedig, - persze, hogy Lácsi hatására - vett egy spanyolt szótárt és nyelvkönyvet, és bár mind a mai napig szorongatja a hóna alatt, akárhová megy is, bár megtanulni azt hiszem még nem sikerült neki. De jól halad. 
Lácsi saját koreográfiát talált ki, mely a alapjaiban a guaguanco-ra és a yambu-ra épült, valamint egy afrikai mágikus tűztáncra is emlékeztetett. Mi már a színpadon doboltunk a kongákon, mikor ő a hátunk mögötti függönyrésen tenyerét, karját, ujjait kidugva játszani kezdett a közönséggel. Teste még nem is volt látható, de esküszöm abbahagyhatatlanul tombolt a tisztelt Publikum, csupán kezeinek játékát nézve. 
Nagyon érezte a színpadot, tehetséges volt és természetes. Színpadi és civil életútja kitűnően jellemezte mindazt, ami belőle kisugárzott, én sem tudom meghatottság nélkül visszanézni tv és koncertfelvételeinket, melyeknek természetesen Lácsi is főszereplője volt. A hetvenes években került Magyarországra, szerelemből férjhez ment Dr. Szabó Pálhoz. Egész életében, nap, mint nap azt mondogatta nekem: ...egyszer visszamegyek Kubába. És ez soha nem adatott meg neki. 